2009. augusztus utolsó hetében vettem át elődömtől a serdülő csapat irányítását. Felkészülésünk így a bajnoki rajtra eléggé rövidre sikeredett, mivel alig két hetünk volt csak rá. Ez alatt a rövid idő alatt mindössze hat edzésünk és egy edzőmérkőzésünk volt.
Nem is ez volt a legnagyobb gond a csapat háza táján, hanem az önbizalom hiánya, a rossz megoldások utáni azonnali kinézés a kispad felé. Úgy éreztem először a fejekben kell rendet tennem. Az első bajnoki mérkőzésünk elég gyászosra sikeredett. Sima vereség lett belőle. Ezen a mérkőzésen még érezhető volt, hogy a játékosok gondolataiban ott volt a félsz - még meccs közben is - hogy mindegy kinél van a labda, csak Ők maguk nehogy rontsanak! A második félidő végére lett egy kis önbizalma a csapatnak. Megbeszéltük a problémákat, nem kerestünk bűnbakokat, helyre tettük a dolgokat. Így a második mérkőzésre egy gondolatban erősebb, nyugodtabb csapat tudott kiállni. Ennek eredményeképpen sikerült egy szép játékkal fölényes győzelmet aratnia ennek a „hitehagyott” társaságnak. Megtört a jég, a játékosokon érezhető volt, hogy meg akarják mutatni azoknak, akik lemondtak róluk, hogy nem volt igazuk! Ők igenis képesek nyerni! Harmadik mérkőzésünkön - a listavezető ellen - három perccel a mérkőzés vége előtt kapott góllal veszítettünk. Azok a fiatal játékosok is bizonyítottak, akik a legfiatalabbak a csapatban. Amióta együtt dolgozunk egyre kiforrottabb a csapat stílusa. Azt a játékot próbáljuk játszani, amivel az „Ifi” bajnokságot tudott nyerni. Hazai mérkőzéseinket mind megnyertük, idegenbeni játékunkon még van mit javítani. Két pontra vagyunk a második helyezéstől, amit meglátásom szerint ez a csapat meg is tud a bajnokság végén szerezni.
Csoportunkban több jó képességű csapat is van. Az élmezőny nagyon kiegyenlített. Ha a célunkat el akarjuk érni, akkor tavasszal nem hibázhatunk! Addigra egy nagyon kemény alapozó időszak után, egy egységes csapattal hatalmas meglepetést szerezhetünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
